Kölyökkutya

Mielőtt úgy döntünk,hogy magunkhoz veszünk egy ilyen édes kis csöppséget, ne feledjük az általános megállapítást, miszerint egy érző, lélegző lényt veszünk magunkhoz, akiről mindig és minden élethelyzetben megfelelően kell gondoskodnunk! Nem elég csak enni és inni adni neki! Törődni, foglalkozni kell vele! Egyszóval ő családtag lesz! Ennek megfelelően válasszuk ki a kutyus fajtáját, hisz hiába kedveljük a nagytestű medvéket ( golden), ha egyszerű belvárosi lakásban lakunk.Sokan azt mondják, a kutya nem lakásba való. Ezt határozottan állítom, hogy nem igaz. Csak megfelelő méretű és mozgásigényű kutyát kell választanunk. Bárhogy is döntünk, biztos vagyok benne, akármilyen fajta az a kutyus, akit társunknak választunk, meghálálja. Fontos, hogy mikor hazavisszük legyen időnk a szoktatásra, mert sem a kutyusnak, sem pedig a szomszédoknak nem jó, ha a kutya naphosszat csak sír, mert magányos. Szánjunk rá időt, hisz ő a családjától szakadt el, s ő még nem tudja, hogy az új hely, ahova került egy új, boldog élet kezdetét jelenti. Bizonyítsuk ezt be neki minél előbb!

Készüljünk fel, az éjszakák lesznek a legrosszabbak. Olyankor még erősebb a hiány a kiskutyában. Ne sajnáljunk rá néhány álmatlan éjszakát és néha menjünk ki megnyugtatni.Ezek a látogatások idővel ritkulni fognak, majd megszokja, hogy éjszaka alszunk, vagy másnem legalább a gazdit hagyjuk aludni.

A kutyák tiszta állatok, nem fogják helyüket bepiszkítani. Ez igazából egyszerű folyamat. A lényeg, hogy rendszert vigyünk bele. Mindig próbáljuk meg azonos időben levinni s erre rá fog állni a szervezete. A kutyák, mielőtt el akarják végezni dolgukat, többször körbeforognak. Nemsok időnk van a "figyelmeztetés" és a "produkció" között épp ezért ilyenkor gyorsan kell cselekednünk. Ha az újságpapíros megoldást választjuk, tegyük rá a papírra,mikor látjuk a jeleket s bíztassuk. Mikor megvolt a siker mindenképp dícsérjük meg! Ha azt szeretnénk, hogy kedvencünk mindig ugyanarra a helyre vizeljen,tegyük a régi újságpapírt az új alá. Kutyusunk meg fogja érezni saját szagát és újra oda fog vizelni. Akárhogy döntünk, ne feledjük, türelem játék és soha nem szabad elveszítenünk azt.

Ami fontos! A kutyaürülék veszélyes az ember egészségére,ezért mindig szedjük fel azt kedvencünk után!

Etetés

A tenyésztők gyakran ellátják az új kutyatulajdonosokat megfelelő étrendleírással, amit pontosan kell követni. Ha hirtelen megváltoztatjuk egy kölyök étrendjét, az gyomorrontáshoz vezethet, ezért ha bármilyen változtatást akarunk, akkor azt fokozatosan tegyük, hogy a kölyök hozzászokhasson az új ételhez. A kutyakölykök általában öt-hat hetes korukra leszoknak az anyatejről. Amint képesek egyedül táplálkozni, szeretnek keveset és gyakran enni. Egy nyolchetes kölyök naponta kb. négyszer egyen kis adagokat. Ezt az adagolást úgy alakítsuk, hogy hat hónapos korukra naponta kétszer egyenek, és egyéves korukban már csak egyszer naponta! ( Természetesen az étel mennyiségét növelni kell!)

Ápolás

A rendszeres ápolásra minden kutyának szüksége van. Mindennek nemcsak esztétikai szerepe van, de a rendszeres ápolás segít a betegségek kialakulásának megelőzésében, az élősködők felkutatásában. Egy ápolatlan szőrben könnyen elbújhatnak a bolhák, a kullancsok, de a toklász is észrevehetetlenül befúródhat a bőr alá. Ne okozzunk kedvencünket fájdalmat!Hordjuk rendszeresen kozmetikushoz, így elkerülhetőek a különböző külső élősködők okozta betegségek.

Kutya vagy gyerek?

Sajnos nagyon sok helyről hallom, hogy a kismamák kapnak olyan tanácsokat, hogy a terhesség idejére, vagy még jobb ha egészen addig míg a gyermek nagyobb nem lesz, távolítsák el, eddig szeretett, családtagként tartott kedvencüket. Nyilvánvalóan butaság ilyen tanácsot adni, hiszen normál körülmények között az emberekkel együtt élő állatok egyáltalán nem, vagy csak kezelhető mértékben jelentenek kockázatot az emberre nézve. Összehasonlításul sokkal komolyabb fertőzési veszélyt jelentenek a kismama számára azok az emberek, akik között naponta mozog (pl. tömegközlekedés során, munkahelyen, bevásárlóközpontokban).Tehát nem kell száműznünk kedvencünket.Kutya és gyermek jól megfér egymás mellett! A legfontosabb az alapvető higiénia! Nemcsak a sajátunk, hanem a kutya vagy cica higiéniájára is figyelnünk kell! Ez nemcsak a kozmetikai ellátást jelenti, de gyakrabban kell orvosnak is megmutatni! Séta után, mielőtt a kutya bemenne a lakásba, nedves ruhával törölgessük meg a lábát. Egy kis odafigyeléssel még csak fel sem merülhet bennünk olyan, hogy  "eltávolítsuk" kedvencünket!

Petárda, tüzijáték

Néhány üvegszilánk, egy lakástűz, egy szem, egy fül, egy dobhártya az elmúlt szilveszter orvosi petárdamérlege. Ugyanakkor állattartók százezrei élték át rettegve az ünnepet. A rémülettől világgá ment állatok száma több ezerre tehető. Egy részük országutakra szaladva lelte halálát, más részük kóborállattá vált. A szerencsésebbek menhelyekre kerültek, így van esély, hogy gazdájuk egyszer rájuk talál.
 

Mi a baj a petárdával?

Az egészséges állatok idegrendszere erős, a civilizációs zajokat megszokták, együtt élnek velük. Ha csikorogva fékez az autó, akkor a kutya elugrik, ha csörömpölve lezuhan a konyhában egy edény, legfeljebb attól tartanak az állatok, hogy a fejükre esik. Értik a zajok keletkezését, tudják, honnan jönnek, felfogják a rájuk váró következményeket. A petárdadurranás azonban más! A tűzijáték sikítása, a rakéta sistergése vagy a petárda robbanása körülveszi az állatokat, értelmezhetetlen számukra, menekülési ösztönt vált ki belőlük.
Különösen a kutyákat viseli meg, hogy nem látják a menekülés útját. A hanghatást kísérő légnyomás-hullám pedig még rátesz egy lapáttal a félelem tüzére: ez természeti katasztrófákra emlékeztetve pánikot vált ki az élőlényekből.

Az a kutya sincs biztonságban, amelyik stabil idegrendszerű, gazdája tapasztalata szerint nem fél a durrogtatástól. Az állatok ugyanis változnak, ösztöneik idővel a felszínre törhetnek. A zajok is mások és mások, bármikor "megőrjíthetik" a korábban normálisan viselkedő, zajokra nem reagáló állatot is.
További problémát jelent az udvarba dobott, szikrázó petárda, amelyhez a kutya - a robbanás előtt - játékosan odaszalad, esetleg szájába veszi. Az ablakot betörő robbanás által a talajra kerülő üvegszilánkok sem használnak a tappancsoknak. Az embernek csak szimplán hangos durranás a kutyának egyenesen fülsiketítő robaj lehet (olyan, mint amikor a fülhallgatóval zenét hallgató ember - véletlenül - egy pillanatra a maximumra állítja a hangerőt).

Mit tehetnek az állattartók?

• A kertben lakó kutyákat szilveszter délutánján vigyük be a lakásba, esetleg zárjuk be a garázsba, pincébe (olyan helyre, ahova kevésbé hatol be a zaj). Kerüljük az olyan helyeket, amelyek nem minden oldalról zártak, azaz valaki szabadon bedobhat egy petárdát.
• Ha tudjuk, hogy kutyánk félni fog, kérjünk előre nyugtató-tablettát az állatorvostól és bódítsuk el az ebet néhány órára. Ha szakszerűen járunk el, nem történhet semmi baj a kutyával.
• Az esti etetést, utolsó séta időpontját úgy válasszuk meg, hogy megelőzzük a durrogatatás kezdetét. Legjobb, hogy ha a sötét beálltával már el sem hagyjuk a lakást.
• Ha nem tudjuk elkerülni a szabadban való sétáltatást vagy közlekedést, akkor feltétlen pórázon vigyük a kutyát. Úgy adjuk rá a nyakörvet, hogy véletlenül se bújhasson ki belőle.
• Veszély esetén a kutyák a falkavezér utasítását várják, annak viselkedéséről vesznek mintát. Ha a gazdi nyugodtan viselkedik, a kutya sem esik olyan könnyen pánikba.
• Szilveszterkor a kutyát ne hagyjuk egyedül, különösen akkor, ha tudjuk, hogy félős. Sajnos ezt az áldozatot meg kell hoznia a gazdiknak, ha nem akarják állatuk életét kockára tenni.
• A tűzijátékhoz hozzászoktathatjuk a kutyát. Fontos, hogy az eseményhez jó emlékek társuljanak, így ha meghalljuk az első durranásokat, kezdjünk játszani a kutyussal, jutalmazzuk meg, egészen a tűzijáték végéig legyünk vele. Így a jó emlék marad meg benne.

Mit tehetnek a petárdások?

Ha a kutyásokat kérdeznénk arról, hogy mit tegyenek a petárdások, akkor előre sejthetjük a választ, illetve annak emelkedett hangulatát. Ugyanakkor tény, hogy sokan azt gondolják, az ünnep abból áll, hogy olyasmit csinálunk, amit máskor nem, és ezzel az indokkal felrázzuk embertársainkat is. Aki nem hajlandó lemondani a petárdázásról, az gondoljon arra, hogy milyen sok embert zavarhat, és ennek megfelelően kerülje a forgalmas helyeket és az állatok közelségét.

Mit tehetnek az autósok?

Az év első napján kutyatetemek százai segélyezik az autóutakat. A megriadt állatok eszüket vesztve rohannak, nem törődnek semmivel. Aki ilyenkor autózik, legyen tudatában a veszélynek, hogy bármikor kirohanhat az útra egy űzött vadként menekülő kutya.
Tény, hogy petárdázni többé nem szabad, de néhányan nagyívben tesznek a tiltó szabályokra. Nem lenne csoda, ha a békés lakók válaszul meglincselnék a petárdázót, szintén nagyívben téve a bántalmazásra vonatkozó jogszabályokra, tízparancsolatra, jószomszédi viszonyra. Szemet szemért! - ilyenek vagyunk mi, emberek.

Szaporító vagy tenyésztő?

 Ahol folyamatosan kaphatók kutyakölykök olcsón, ott valószínűleg szaporítóval állunk szemben, aki elsősorban megélhetési célból, felelőtlenül "gyártja" a kutyákat. A felelősségteljes tenyésztő nem ilyen.

Bizonyára mindenki látott már olyan helyet, ahol mindenféle korú, rendű-rangú "fajtatiszta" kutyakölyök hancúrozik néhány felnőtt állat között... vagy ahol egy-két pár kutya mellett évente akár kétszer is kiskutyák tűnnek fel. Nos, itt általában folyamatosan kaphatók kutyakölykök olcsón, akár törzskönyv nélkül. Nagy valószínűséggel szaporítóval állunk szemben, aki elsősorban megélhetési célból, felelőtlenül "tenyészti" a kutyákat.

Ilyen helyről még törzskönyves kutyát se vegyünk: előfordulhat, hogy a papírt eredetileg nem a mi kutyánknak vagy annak szüleinek állították ki... Sajnos hiába tűnik látszólag úgy, hogy alacsonyabb áron minőségi kutyát kapunk. Ilyen helyen nem törődnek az igazi, felelős tenyésztéssel: nem folyik a megfelelő egyedek szakszerű kiválasztása, sem a tenyésztésre alkalmatlanok kiszűrése. Így nagy esély van arra, hogy beltenyésztett, beteg kutyát veszünk, és a gyógykezelése a későbbiekben jóval többe kerül, mint amit "megspórolunk" a vásárláskor.

Tudnunk kell, hogy épp ezért az ilyen kutyák közül sokan az utcán, menhelyeken kötnek ki! Tehát ne vegyünk ilyen helyről kutyakölyköt, még ha csábítónak is tűnik!

Ha fajtatiszta kutyát szeretnénk, alaposan tájékozódjunk, hogy valódi tenyésztőtől, megfelelő minőségű, betegségektől mentes kutyánk lehessen! A tenyésztő gondosan készül minden egyes alomra: a megfelelő szülőpár megtalálása és a kiskutyák szocializációja éppúgy a tevékenységei közé tartozik, mint a kiskutyák megfelelő táplálékkal, oltásokkal való ellátása. Ezek az emberek bármilyen magasnak tűnő áron is adják a kölyköket, bizony hobbiból végzik tevékenységüket - nem árt tudni, hogy Magyarországon ezt a tevékenységet bizony csak veszteségesen lehet folytatni: gondoljunk csak a kölykök felnevelésén kívül a tenyészetni kívánatos kutyák beszerzésére, a fedeztetési díjra, a szükséges minősítések megszerzésére (pl. kiállításokra járás) fordított összegekre. (Különben is érdemes végiggondolni, hogy maga a kutyatartás milyen költségekkel jár, és ha sajnos ez meghaladja anyagi lehetőségeinket, inkább más, alacsonyabb költségekkel járó társállatot válasszunk...) 
A tenyésztők a MEOE tagjai. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete felelősséget vállal a törzskönyvek kiadásáért. Feltétlenül ragaszkodjunk a törzskönyvhöz, ez nem csak akkor szükséges, ha kiállításra szeretnénk járni kedvencünkkel. A törzskönyv egyfajta garancia is, hogy megfelelő minőségű kölyköt kaptunk, illetve ha később veleszületett betegséget állapítanak meg, még kártérítésre is jogosultak vagyunk. Egyébként is, az igazi tenyésztő igyekszik minden kiskutyájának egész életét nyomon követni, kapcsolatban marad a gazdikkal, tanácsokkal látja el őket.

• A jó tenyésztő nem ad ki kiskutyát 8 hetes kora előtt, hiszen egy kutya számára a legmeghatározóbb szocializációs időszak élete első pár hónapja, így nagyon fontos, hogy az első 8 hétben az anyja és a testvérei között maradjon, hogy később ne jelentkezzen ennek hiányából adódó probléma.!!!!!!
•  Tanácsokat ad a fajtával kapcsolatban, elmondja pozitív és negatív tapasztalatait is!

• Lehetőséget ad az anya- és apakutya megtekintésére, megmutatja az egészségügyi szűréseket igazoló okmányokat (pl. könyök- és csípőízületi diszplázia, epilepszia)

• Meg lehet tekinteni a kiskutyákat már egészen pici koruktól kezdve, meg lehet nézni, hol nevelkedtek (legyen igényes, barátságos), nem egy csomagtartóból adja el őket. Az első időszak meghatározó a kiskutyák számára, hiszen a későbbi életüket végigkísérik a kölyökkorban szerzett tapasztalataik, így az is, milyen környezetben töltötték az első két hónapot.

• Kiskutyát csak törzskönyvvel, chipezve, féreghajtva, kétszer oltva ad ki. A felelős állattartás ezeknél a minimális követelményeknél kezdődik!

• Szerződést ír az adás-vételről.

• Maximum 2-3 fajtát tenyészt és nincsen otthon sok kutyája - így biztosítja a minőségi egyedeket.

• Idős kutyái is vannak, akik már nem hoznak le almokat, de továbbra is megmaradtak, mint társak, és nem csak addig tartott rájuk igényt, amíg "pénzt hoztak a házhoz".

• Előjegyzést vesz fel a kölykökre, így nem hoz le felesleges almokat, szaporítva ezzel a menhelyeken sínylődő kutyák számát.

Csak azt tudjuk tanácsolni, kerülje a szaporítókat, ha egyszerre nem akar/tud kifizetni egy minőségi kutyakölyköt, akkor figyelje a menhelyeket, ahol rábukkanhat leendő társára. Ne azokat támogassa, akik kedvenc fajtája elkorcsosításából élnek.

Egy szaporító sok kutyával, néha sok fajtával szaporít, és mindegyik minden évben szül, néha kétszer is. Egy éves koruktól zsinórban, míg ki nem merül, és ez hamar eljön. Ilyenkor kerülnek menhelyekre, sintértelepekre.

Lehet, hogy első ránézésre olcsóbb egy törzskönyv nélküli, szaporított kiskutya, de lehet, hogy pár éven vagy akár hónapon belül a vételár sokszorosába fog kerülni az orvos. Megtéríti-e majd ezt Önnek a szaporító? Egy tenyésztő garanciát vállal arra, hogy a kutya, ha genetikai betegséget hordoz, akkor visszavásárolja vagy visszafizeti a vételárát. Megteheti, hiszen a kutyái nagy valószínűséggel egészségesek maradnak. De próbáljon csak ilyen szerződést kérni egy szaporítótól!
Ha Önnek nem fontos a díjak sokaságát felsorakoztató, törzskönyves és garantáltan egészséges kiskutya, akkor ne a szaporítók pénztárcáját hizlalja, hanem válasszon menhelyről, fajtamentőktől kutyát!

És egy végső jótanács:
Jusson eszébe, hogy a kutyát 10-15 évre veszi, ezért csak olyan fajtát válasszon, ami megfelel az Ön életvitelének, elképzeléseinek. A rossz fajtaválasztás sok kellemetlenséget okozhat mind a kutyának, mind a gazdinak. Tartsa szem előtt, hogy a kutyának vannak igényei, és ezzel kapcsolatos kiadások.

A kutyák nagyszerű társak. Gazdáikhoz egy életen át hűségesek, megvédik a családot, őrzik a házat. Ezért is olyan szomorú az, ha egy gazdi úgy dönt, lemond a kedvencéről. Van, amikor a kutyákat menhelyeken hagyják, így fennáll az a veszély is, hogy az állatot el fogják altatni.  Mi NE legyünk ilyen gazdák!!!!

És mielőtt tenyésztőtől vagy szaporítótól veszel kutyát,olvasd ezt végig és fontold meg az örökbefogadást:

"A ma reggel sem volt másabb mint a többi, bár gazdáim kétszer is kijöttek hozzám az udvarra. Álltak felettem, és beszéltek egymás között – mit mondjak, tanácstalan lettem. Mit beszélhetnek a fejem felett? A főgazdi egyszer csak nyakörvemmel, pórázzal érkezett és magához hívott. Nem nézett rám, gondterhelt volt. Nem olyan, mint amikor sétálni indulunk. Betettek abba büdös dobozba, amit ők kocsinak hívnak. Na, már megint szúrni és böködni fognak, meg a számban kotorászni. Engedelmesen feküdtem a büdös doboz hátsó részén, az ilyesmit egyszer egy évben ki szoktam bírni. De az idő telt, és én éreztem, túl messze megyünk az udvaromtól. Nagyon ideges lettem. Nagy sokára megálltunk egy nagy zöld kapu előtt. Én annyira megijedtem, hogy ki sem akartam szállni, de főgazdi igen mérgesen ráncigált ki az autóból. Bevonszolt – hiába kapaszkodtam mind a négy lábammal a betonba, és hiába sírtam és hiába ugráltam fel a főgazdihoz és nyalogattam a kezét – egy olyan helyre, ahol zöldruhás emberek és nagyon furcsa szagok voltak. Egy kis asztalnál az egyik zöld ruhás írt egy nagy könyvbe, majd kivette a főgazdi kezéből a pórázt, és bevitt engem egy terembe, ahol csupa rács volt minden, és hangosan ugattak kutyák. Hideg, nedves betonon találtam magam. A ketrec, amibe becsuktak épp akkora volt, hogy két lépést tudtam megtenni. Volt benne egy műanyag ágy. Orromat a rácshoz nyomtam, és néztem a szemben levő ketrecben gubbasztó kiskutyát. Kérdeztem tőle: „Hé kishaver, hol vagyunk?” A kiskutya rám nézett, nem szólt, csak tüdeje szakadtából köhögni kezdett, és rázta a fejét. Befeküdtem a sarokba, és hallgattam a többieket. Egy mély hang azt mondta: „Haza akarok menni, gazdi, hol vagy?” Egy gyenge hang azt mondta: „Fázom nagyon, vigyél be a szobába!” Egy másik sírt: „Nagyon kell pisilni, engedj ki!” Egy harmadik hang azt nyöszörögte: „Jön a babám, segítség, orvost hívjatok, jön a babám!” Egy negyedik azt zokogta: „Meghalt a kisbabám.” Én csak hallgattam, és nem értettem semmit.

Hosszú évek óta ugattam a postást, a motorosokat – eddig mindig megdicsértek. Hát egyszer-egyszer átmentem ahhoz az édes szomszéd szukához, de éjfél előtt otthon voltam, abból sem volt nagy balhé. Miért zártak most akkor ide, ahol a kutyák sírnak? Nem voltam válogatós, örültem, ha kaptam vacsorát, nem ástam ki a főgazdi szépen ültetett virágait, és az ajtót sem kapartam, megértettem én, hogy az udvar az enyém, és nem a konyha. Miért hagyott itt most engem a gazdi, ahol félelemszag van? Elnyomott az álom. Azt álmodtam, gyerek vagyok, és amikor a mamámnál laktam, jött a főgazdi, felemelt, megölelgetett és azt mondta, milyen szép kiskutya vagy, hazaviszlek, a mi kutyánk leszel.

Egyszer csak arra ébredtem, hogy iszonyú hideg vízsugárral locsolják a ketrecem betonalját. Bemenekültem a műanyag ágyikóba. Hoztak ennivalót, de olyat, amilyet még sosem láttam.

Jött egy fehérköpenyes ember, és a ketrecek között járva azt mondta: őt, őt, őt és őt.

Aztán injekciós tűvel megszúrta őket. És sosem hallott sóhajok hangzottak a teremben. Halálszagot éreztem. Nem volt kedvem enni. A szembe kiskutya köhögött, délben már nem hallottam a hangját és nem mozdult. Gazdi gyere értem!

A szembe kiskutya nem mozdult, hiába szólongattam. Később láttam, elvitték. Úgy, mint a többieket az injekció után. Hoztak a helyére egy sírós másikat, aki reszketve kucorodott be a sarokba. Ő zokogva mesélte: „Mielőtt idehoztak, a kisgazdi mondta nekem, nem is gondolták, hogy ilyen nagy kutya lesz belőlem. A kisgazdi szülei nem akartak engem, de kisgazdi nagyija azt mondta, karácsonyra kell ajándék a gyereknek. Igaz, a kisgazdi sem foglalkozott sokat velem, sokszor bepisiltem, pedig kértem, hogy vigyenek sétálni, de nem vittek. Tegnap egész nap egyedül voltam, és este amikor hazaért a kisgazdi mamája, éktelen haragra gerjedt, amikor látta a pisit és azt kiabálta: viszlek a sintérnek.”

Szóval, sintérnek hívják a helyet, gondoltam. Még sosem hallottam ezt a szót.

Egy reggel jött egy helyes lány, beszélt hozzám, mondta, hogy semmi baj kutyus, majd csak jönnek érted.

Aztán egy hét múlva is jött. Megint megígérte.

Teltek a hetek, már a negyedik is, de nem jött értem senki. Fáztam, alig mertem pisilni, kakilni – engem úgy tanítottak, hogy a kutya nem csinál a helyére. Néha emberek jöttek az utcáról, és mondták a zöldruhásnak, hogy kutyát szeretnének. A szembe kiskutya nem kellett nekik, mert mondta a zöldruhás, hogy a kiskutya nem szobatiszta. De azért voltak, akik elmentek. Volt akit a zöldruhás vitt el – éreztem a halálszagot, hallottam az utolsó sóhajt. Volt akit más emberek vittek, úgy mondták, haza. Hozzám soha nem jött oda senki – igaz én sem mentem a rácshoz, nem a gazdám látogatott meg.

Érzem, hogy nincs mire várnom. A gazdám nem jön értem. Nem értem, mi rosszat tettem, miért kellett ide kerülnöm, hogy hetekig ne futkoshassak, ne érezhessem már messziről az idegen szagát, hogy ne köszönthessem a hazaérkező gazdámat… Mit tettem? Nem fogja megmondani nekem ezt már senki. Fáj mindenem. Éhes sem vagyok. Csak fáradt és fázom. Nem tudok tovább várni, bocsáss meg gazdi, nem várhatlak meg…utolsó sóhajommal is csak annyit kérek, ne haragudj rám, nem csináltam semmi rosszat.